A spániel nevelése - Első lépések

Ennek a cikksorozatnak az elolvasása mindenkinek fontos, aki nem akarja idő előtt elveszíteni kedvét a kutyatartáshoz - mert kutyája nem akart szót fogadni. Elöljáróban csak annyit: ha ez bekövetkezik, ebben sohasem a kutya a hibás, hanem az ember, aki kutyáját nem elég következetesen nevelte. A legfontosabb szó a nevelés szempontjából a következezetesség. Ez a spániellel való együttélésünk kulcsa. Törekednünk kell arra, hogy a spánielt kedves, szeretetreméltó társsá neveljük.

Minden spániel igen érzékeny és figyelmes kutya, ezért nevelése során soha nem követhetünk el igazságtalanságokat - nem értené meg, és valószínűleg teljesen másképp reagálna, mint ahogy azt a gazdi szeretné. Ha a spániel észreveszi, hogy tulajdonképpen nem is gondoltuk komolyan, amire utasítottuk, azaz valamivel összefüggésben nem vagyunk elég következetesek, ahányszor csak lehet, ki fogja használni. Vagyis a kutyának mindig éreznie kell, hogy a gazdi a főnök, és hogy nincs értelme szembeszegülni az akaratával.

Ebből is következik, hogy nevelés során soha ne végezzünk fél munkát. Ha nehezünkre esik is, legyünk türelmesek, különben a spániel észreveszi gyengeségünket, és szemtelenül kihasználja azt.

A következetes nevelés azzal kezdődik, hogy a kölyköt a nevéhez szoktatjuk. Nagyon fontos az, hogy a fiatal spánielt a gazdája első naptól a nevén szólista.

Az állandó helyre való szoktatás összefügg azzal, hogy a kutyát leszoktassuk a fotelba vagy a kanapéra való ugrálásról. Erre természetesen csak akkor kell gondot fordítanunk, ha nem akarjuk, hogy az ülőalkalmatosságaink tele legyenek kutyaszőrrel. Akinek mindegy, hogy kutyája egyszer a fotelba, egyszer a kanapé sarkába fészkeli be magát, annak tulajdonképpen nem kell ezzel kínlódnia. Nem túl egyszeruű tisztázni a kutyával, hogy semmi keresnivalója az ülőalkalmatosságokon. Néhányan a kutyájuknak a kanapé egyik bizonyos részére vagy az egyik fotelba takarót terítenek, és a kutyának csak a takaróval leterített részére szabad befészkelnie magát. Ez természetesen kompromisszum, melyet szívesen alkalmaznak ugyan, de valljuk be, nem túl következetes.

A probléma még égetőbben jelentkezik, ha a kutya a gazda ágyában kíván heverészni. Nincs még egy olyan hely a lakásban - talán a konyhát kivéve -, amely vonzóbb a fiatal spániel számára, mint az ágy. Ez az a színtér, ahol már az első éjszaka elronthatjuk az együttélést.

A kis spániel az első éjszaka, távol megszokott környezetétol természetesen "sírni" fog, egyedül érzi magát, az új helyet még nem ismeri, új gazdáival még éppúgy nem barátkozott meg, mint a kuckóval, amit számára kijelöltek. Tehát természetes, hogy nyüszíteni fog.

Ez az első nagy próba igen lényeges további fejlődése szempontjából. Ha ekkor a gazdik határozatlanok, együtt éreznek a kis jövevénnyel, és vigasztalásul az ágyukba viszik, akkor ez örökre szól. Bár a pici nagyon hamar megnyugszik, a következő napokban is követelni fogja ugyanezt. Hisz a hálószobában nagyon kényelmes helye volt, és minden igyekezetével azon lesz, hogy felhívja magára a figyelmet, hogy ismét az ágyban aludhasson.

Kétségkívül mindenki maga dönti el, hogy szeretne-e egy kutyával egy ágyban aludni, vagy sem. Azonban biztos, hogy a kutya ezen kívánsága elöl csak úgy tudunk kitérni, ha megmutatjuk neki - már az első naptól kezdve - hogy számára a hálószoba tabu, még akkor is, ha az első este sírdogál egy kicsit. A második-harmadik éjszaka már rájön, hogy nyüszítése hiábavaló, és belegyezik az elkerülhetelenbe.

 

 

A spániel nevelése - Szobatisztaság

 

 

 

Amikor az újdonsült kedvencünk megérkezik hozzánk, már felkészülten kell őt várnunk. Meg kell, hogy legyen a helye ahol aludni fog, ahol biztonságban érezheti magát, tudnunk kell hova mehet és hova nem a lakásunkban. Legyünk felkészülve táljai elhelyezésével és azzal a hellyel, ahol elvégezheti a dolgát amíg a szükséges oltásait meg nem kapja és nem vihetjük ki a szabadba.
Ezek a dolgok fontosak nekünk és persze a kiskutyánknak is, mert már az első napokban elkezdődhet a nevelés, ami a későbbi dolgunkat mindenképpen megkönnyíti.

A legnehezebb talán a szobatisztaságra nevelés, ami a gazdák életében elég sok bosszúsággal jár az első hetekben és talán hónapokban. Ez az idő kevesebb és persze több is lehet, attól függően mennyi időt szánunk ezen probléma kiküszöbölésére. Azok a gazdák, akik az első pár hétben otthon maradnak és kutyájuk minden lépését figyelemmel követik, biztosan hamarabb és látványosabb eredményt érhetnek el.

Most lássuk, hogyan is kezdjünk hozzá.

 

A szobatisztaságra szoktatást már a haza érkezést követően elkezdhetjük. Legyünk ilyenkor nagyon türelmesek, mert a csöppségünknek minden új, a szagok, az egész környezet. Biztosan meg fog jelölni egy-két területet a lakás azon pontjain belül, ahova beengedtük. És éppen ezért fontos, hogy nem kell rögtön a hálószobánkba bevinni, vagy éppen a kedvenc szőnyegünkön játszani vele. Azzal még bőven ráérünk. Hagyjuk, hogy szaglásszon és nem kell rögtön megszidni, ha ilyenkor "baleset" történik. De legyünk már felkészülve egy kartonpapírral, amit helyezzünk el az előszobánk azon részére, amit a fekvőhelyétől nem túl messze helyezzünk el. És innentől már nincs más dolgunk, csak figyelni a lépéseit.
Tudnunk kell, hogy egy 8-10 hetes kölyökkutya minden evés, ivás és ébredés után könnyít magán. Ilyenkor nagyon figyeljünk oda rá és vigyük rögtön a papírra. Ha elég éberek voltunk és ott végezte el a dolgát, nagyon dicsérjük meg. Érezze, hogy amit tett nagy boldogságot okozott nekünk. Kérdés, hogy minden ürítés után cseréljük-e a papírt? Persze higiéniai okokból a válasz igen lehetne, de a gyors siker érdekében inkább várjuk meg, míg teljesen elhasználódik. (Éppen ezért jobb a vastagabb karton, mint a vékony újságpapír.)
Mindez azért fontos, mert ha már sikerült oda piszkítania és később is érzi rajta a szagát, sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy legközelebb is odamegy. Ám persze készüljünk fel arra, hogy mindez nem megy azért olyan könnyen. Előfordul, hogy esze ágában sincs a kartonhoz menni, ilyenkor kell nagyon következetesnek lennünk. Határozott léptekkel menjünk oda hozzá és szidjuk meg, ismételve a ' nem ' ,
' nem szabad ' szavakat. De semmiképpen ne nyomjuk az orrát a vizeletébe, mert ez semmilyen eredményre nem vezet és a kiskutyánkat teljesen összezavarhatjuk. És nagyon fontos, hogy csak akkor szidjuk le, ha rajta kaptuk a dolgon és nem utána, a ' tócsa ' láttán, mert eredményt így sem érhetünk el.
A legfontosabb az, próbáljuk meg a kutyánkban tudatosítani, hogy ugyanazon dolog belőlünk nagy örömet és dicséretet, de haragot és szidást is kiválthat. Meg fogja érteni, hogy az előbbit a kartonpapírra végzett ürítéssel érheti el. Ugye neki nagyon fontos a gazda öröme és simogató keze, ezért idővel mindent el fog követni, hogy a kedvünkben járjon. Ehhez semmi másra nincs szükség, csak sok-sok türelemre és odafigyelésre. És mire elértük amit szerettünk volna és kiskutyánk ott végzi dolgát ahol szeretnénk, az oltásait pedig megkapta, kezdjük el lehordani. Ugyanazzal a módszerrel mint eddig (evés, ivás, ébredés, játék után) és lent is nagyon dicsérjük meg, ha elvégezte a dolgát. Idővel pedig számoljuk fel a kartont és figyeljük kutyánk jeleit, amikkel azt szeretné közölni velünk, hogy mennie kell.

Kívánom nagyon sok kezdő kutyatartónak, hogy legyen nagyon sok türelme kedvencéhez ezekben a nem könnyű hónapokban és remélem tudtam egy kicsit segíteni mindazoknak, aki hasonló helyzet előtt állnak.

Oldalmenü
Szavazás
Milyen házi kedvenced van?
Kutya
Macska
Papagáj
Hörcsög
Hal
Naptár